Egyik legjobb barátunkat hosszú hónapokon keresztül próbáltuk győzködni Cs barátommal, hogy kezdjen el warhammerezni velünk. Majd B, engedve a terrornak és a folyamatos nyomásnak, vásárolt egy Ork sereget, és nagy nagy lelkesedéssel állt neki a festésenek.
Játszani egyszer vagy talán kétszer játszott, majd látta, hogy mennyire megváltozik két jóbarátja a csata közben - mert Cs és én vérre menő vitákat folytatva ugrunk egymásnak minden egyes fázisban - azt mondta, hogy ő nem játszik többet, majd én kitörő örömmel vettem át tőle az összeraktalan Ork sereget.
Mikor megvettük a házunkat, akkor az egyik szobába kerültek az Orkok, hosszú hónapokon keresztül heretek ott összerakatlanul a földön, mindenki aki hozzánk jött, csak úgy hívta a szobát, hogy "az Ork szoba", mert más nem igazán volt benne.
Majd, mivel időm már nem jutott az Orkok összerakására, meg a Baba is közelgett, ezért meghasadó szívvel váltam meg tőlük... Egyedül B barátom festett figuráit tartottam meg.
Később az Ork szobából gyerekszoba lett...
... de a többi figurám között azóta is ott pihen egy gyönyörűen festett Troll (asszem B húga is festett bele...)
Utolsó kommentek