Visszatértem. (hallom az örömsikolyokat :) )

A karácsonyi készülődés, hangolódás és más dolgok nem tették lehetővé, hogy a warhammerrel foglalkozzak az elmúlt hónapban, de ígéretemhez híven szenet dobok a szunnyadó parázsra és gőzerővel ontom majd az írásokat .(csak nehogy missfire-t dobjak...)

Az év első csatája nem indult túl jól, nagyon is meglátszik, hogy a warhammer mennyire pszichológiai játék: még a szokásos újévi depressziómat töltöttem, és éppen egy kialvatlan éjszaka után - amikor is kisfiam kitalálta, hogy tök jó többb órán át bömbölni éjjel - került sor az ETC selejztező mérkőzésre Beatles elfjei ellen.

Kezdjük azzal, hogy otthon hagytam a Slann-t - hatalmas vétség, meg is bosszulta magát. Egyátalán nem tudtam ráhangolódni a játékra, nem tudtam beletenni azt a mentális erőt, amely a kockadobások irányításához szükséges nálam, illetve a stratégiai zsenialitásom is még karácsonyi álmát aludta. 

A játék maga teljesen kétesélyes volt, egy kulcs momentumon múlott a dolog, ha ott nem hibázok akkor minimum egy döntetlennel zárok - de így egy skink papom maradt a végére 1 sebponttal.

Nem említettem, de Beatles sorozatosan jókat, átlagon felül dobott, és az összes kulcs fontosságú helyeken mindig sikerrel vette az akadályokat. Rám pont az ellenkezője mondható el, folyamatos átlagon aluli dobás, és a lényeges dobások közül egyik sem lett meg. Egyedül a mágiára nem lehetett panaszom, de amikor a Kroxigorok bevittek 3 találatot, majd sebzésre dobtam 3 egyest, majd utána a BSB-s osztagom újradobással, majd 1-1 kocka újradobásával sem tudott dupla egyet varázsolni, az katasztrófa volt.

Szóval, tipikusan az a csata, amikor már az elején lélekben eldőlt minden. 

Na, de hogy is történt?

Beatles a szokásos kombinációjával jött ellenem, és ügyesen leblokkolta a seregem főbb elemeit, beáldozva egyes egységeket, majd az ütőerővel a végén aratott: ahogy az meg van írva.

Felállásnál ellenfelem a következőket rakta fel: két osztag Íjász, 2 Driád, 2 Wardancer, 2 Wild Rider, 1 Fameber, 1 Sas, 2 Varázsló (1 lovon) és a Lord sárkányon.

Jómagam, a legkedvencebb kombómat, a 3+ -os közelharci mentőjű, pszichológiára immúnus nagy szaurusz blokkot hoztam, benne a Slan-nel, mellé a legyőzhetetlen (brühühühü) 2*4 Kroxigor osztag, az elmaradhatatlan Terradonok s Szalamandrák, és természetesen egy rakat szkink. Befért még pár darab Kaméleon pajtás, - s meghágva az aranyszabályomat, miszerint Wood Elfek ellen erdőbe sose menj - felálláskor a Wood Elf vonalhoz legközelebb eső erdőbe raktam őket, bízva a kezdésben. Ezen kívül a levakarhatatlan, űber brutál Szaurusz hős is velünk tartott, csak sajnos véletlenül a helyi bűbájos bal lábbal kelhetett fel, mert amikor megáldotta hős szauruszunk Jaguár amulettjét, akkor véletlenül egy "Master Bad Luck of Old Ones" rontást is rakott rá. De olyat, hogy még Lord Kroak is elfüstölt volna tőle.

Első Kör

Nos, a kezdést sikerült is magamhoz ragadnom, a hős Kaméleonpajtik kirongyolnak az erdőből be a Driádok és a Vad Nyargalók közé, a Szauruszok előrébb vitték a Nagy Béka fenekét, hogy várázslástávban legyen minden, a Terradonok rohamtávon kívül helyezkednek, a Szalamandrák bebújtak a domb mögé. 

A mágia fázisban sikeresen elvarázsoltam egy 2D6-os varázslövedéket, amivel sikerült is 4-et dobnom és 3 hősi íjász halálát okozni (Balszerencse 1). Öröm az ürömben, hogy Beatles elrontotta az Ld tesztet és megfutottak az íjászok - de ez kábé annyi előnyt hozott számomra, hogy később mindig a varázslövedékeim hatótávján kívül voltak...

A Kaméleonkák becélozták a Wild Rider-eket, Multiple Shot, közeltáv, majd phú phú phú - és a tűlövedékek elhullta után ott állt nyihogva az összes Nyargaló érintetlenül (Balszerencse 2). Valójában az egyik lónak tű ment a sörényébe, és a csata után az őt simogató elf kezébe állt a mérgezett lövedék - de ezt persze az elfek tagadják. 

Beatles első körében jött előre mindennel, a Sas pedig bal oldalt masírozó szkineket lerohanta - Stand and Shoot = nulla seb. (Balszerencse 3) s miuátn a Treeman beszambázott az erdőbe, az előrébb tudta énekelni egy picivel. A Driádok persze lerohanták szegény szerencsétleg szkinkeket. Annyi taktikai előnye volt ennek az önfeláldozó manővernek, hogy a Driádok így csak a csata végére értek be középre, illetve a Nyargalók menetelése blokkolva volt. Tyű.

Az íjászok asszem lelőttek pár szkinket, majd a Sas és a szkink horda döntetlent játszott (1 hulla vs túlerő).

2. Kör

A második körömben a Terradonok megrohanták a Wild Ridereket. Statisztikailag legalább 2 WR-nek kellett volna lehullnia, persze csak 1 sebet vittek be, aztán a túlélők okoztak 7 sebet. (Mi van? Balszerencse 4) Szóval ezek a nyargalók nagyon kemény elfek voltak, a második elpusztításukra tett kísérletem mondott csődöt. Közben a Sas ellenében a Szkink horda bevitt egy sebet, de a Sas ottmaradt 1 sebponton.

Visszakanyarodok még a mozgás fázishoz, ahol is a Szalamandrák előbújtak a domb mögül majd lelehellték a sárkány mellett álló Vad Nyargalókat - végre valami, ami úgy működött, ahogy működnie kellett.

Ugyanekkor, a jaguár Szaurusz hős kirontott a szkinkek közül, és megrohamozta az erdőben, a Treeman mellett álló Kardtáncosokat, úgy helyezkezdve, hogy utána a Driádok már nem tudják őt megrohanni.

És ekkor kezdődött szerencsétlen Hősöm kálváriája. Rohamból, 5 támadás, és azt hiszem 1 kardtáncost ölt meg, vagy egyet sem, a lényeg, hogy a így vagy úgy (a zenész miatt) bukta a közelharcot, szerencsére legalább a 9-es Ld-t megdobtam. Újradobva, hála a BSB-nek. Phű.

Most sajnos be kell fejeznem, de holnap jön a folytatás, ha tovább akarjátok siratni majd szegény Szauruszt, akkot tartsatok velem...