Néhány hónappal ezelőtt Lyacannal játszottam egy baráti csatát a DS-ben, ahol is 2250 pontnyi Lizardmen állítottam elő Lycan Wood Elfei ellen. Szerencsére, mivel magam is rendelkezem WE sereggel, ezért igen jól ismerem őket, és nem érhettek meglepetések - ennek ellenére értek, mert ellenfelem hozott egy osztag Eternal Guard-ot és Treekineket is, amikkel jómagam még sosem játszottam. Ez a meglepetés majdnem a generálisom életébe került.
Ez a generális pedig egy jó öreg (szó szerint) Slann volt: második generációs, megpakolva minden mágiát elősegítő Sacred Plaque-vel, varásztárggyal és két Skinkkel. Mindez - mármint maga a Slann - 625 pontba került, mert BSB-ként magával vitte (ha már WE-k ellen játszok) a -1 tohit-es zászlót lövések ellen. Ha hozzávesszük a két Priestet és egy 21 fős Saurus blokkot két jellel, akkor ez 1250 pontnyi mágiát és a hozzá tartozó védelmet jelent.
A sereg Quetzl jelet viselt, azaz minden szkink és saurus osztag +1 mentővel rendelkezett, plusz a nagy saurusz blokknak vettem még egy Tlazcotl jelet, amivel immúnisak lettek a pszichológiára - így készültem arra, hogy lőni fognak és a Treemen meg a driádok fogják szorongatni a Slannt tartalmazó egységet - ér előrelátásom helyesnek bizonyult.
A felállás után valahogy így néztünk ki: 
Néhány szó a seregről és a terepről: Mivel szerencsémre én választhattam oldalt, lehetőségem nyílt arra, hogy Lycant megfosszam a déli dombságtól és erdőtől, de így sajnos nem tudtam az észazknyugaton fekvő tavacska előnyeit kihasználni és Lycan ügyesen oda rakta le egyik Driád osztagát, így a kaméleonok nem tudtak oda bújni. A tó mellett az erdőben rejtezett az Eternal Guard osztag, mellettük egy csapat íjász, majd a ház mögött megbújva még Driádok, s a ház mellett a Treekin és a maradék két íjász csapat várt csatára készen. Jómagam egy kisebb és egy nagyobb dombot tudhattam magaménak, ez utóbbira helyeztem a fő szaurusz osztagomat, mellé jobbról és balról a lovasokat és a terradonokat bújtatva. A szalamandrákat a kisebb domb mögé raktam, és a 3 szkink osztagot egyenlően elosztottam az arcvonalon.
A Slann-nek sikerült 3 darad D6-os Magic Missile-t, egy 2D6-os MM-et és az 1W-ot raboló életerő szívást kidobnom - ami hihetetlenül hasznos tud lenni karakterek és nagy monszták ellen.
A csatát én kezdtem, taktikai mozgásokkal és helyezkedésekkel, lévén az első két körben nem nagyon akartam közelharcba kerülni, és féltem a Treekinektől rendesen. A kaméleonokkal kivonultam az íjászok háta mögé, hogy march blokkal hátráltassam a faemberkék előrenyomulását és megtizedeljem az íjászokat, majd hosszas gondolkodás után a Terradonokkal kirepültem az íjász csapat elé, hogy felfogjam a szaurus blokkra érkező lövéseket és a második körömben legyen lehetőségem a túlélőkel lerohanni az íjászokat. A délkeleti szkink csapatommal úgy helyezkedtem, hogy a veszedelmes útörzőket ki tudjam vonni a forgalomból egy közeltávból megeresztett köpöcső sorozattal. A két papot tartalmazó (nyugaton) szkink osztaggal próbáltam a papokat úgy helyezni, hogy ők is tudják sorozni a MM-eket az elfekre. A Cold One lovasokat háttérbe helyeztem, hogy majd később meg tudják támogatni a Szaurusz blokkot, és a Szalamandrákkal nyomultam előre minden inchet kiszámolva, hogy úgy helyezkedjek, hogy az ellenfél a második körben se tudjon lerohamozni, de én mindig tudjam őt lőni. A Szaurusz blokk pedig ment előre, hogy ami csak lehet, az 24"-en belül legyen, a varázslövedékek hatótávján belül. Mwuhahaha.
Annak ellenére, hogy az ember ezer pontot rászán a mágiára, és elsütöttem egy körben 6 azaz hat Magic Missile-t, pár íjászon kívül nem sok mindent pusztítottam el, de sebaj, reméltem, hogy a sorozatos mágia fölény meghozza majd az árát. A lövési fázisban a kaméleonok kitettek magukért, szintén pár elffel lett kevesebb a terepen.
Lycan korében taktikusan nyomult előre, kiszemelve célpontnak a seregem legerősebb és egyben legsérülékenyebb pontját: a Slannt és az osztagát. Az eternal guardok, a Treekinek és a középső Driád osztag harapofogóként indult el, hogy minden oldalról körbevegye a seregem magvát. Az íjászai ráfordultak a kaméleonokra és pozícióba helyezkedtek a későbbi lövésekhez, délen az útörzők pedig kibújtak az erdő szélére, hogy halálos lövéseikkel megtizedeljék a slannt védő osztagot. A mágia és lövés fázisról konkrét emlékeim már nincsenek, azt tudom, hogy elhullt pár szkink innen-onnan, 1-2 szaurusz is, ami igencsak fájó pont volt. Szerencsémre 1 Terradon halt csak meg, így nem kellett bepánikolniuk.
Körömben ezek a kis repülő lények le is rohanták a keleti íjász osztagot, és egy gyors kis hezitálás után a délkeleti szkink osztag hősi rohamra indult az útörzők ellen, hogy lekössék őket. A szalamadnrák pozícióba helyezkedtek egy ügyes kis fújásra a Driádok ellen, a középső szkink osztag pedig visszavonult a hegy mögé, a nyugatiak pedig a domb mögött bújtak meg és helyezkedtek, hogy az eternal guardok oldalát lássák majd. A mágia fázisban amit lehetett, azt lőttem, hulltak az íjászok és az örökké való őrök. Most kell megemlítenem Lycan igencsak elmés varázstárgy választásairól, miszert az elfek dispell-újradobó varázstárgyát hozta ellenem, amivel igencsak megkeserítette az életemet, mert a semlegesítő tekercsek meg ez eléggé hatásos volt ellenem.
A lövési fázisban sok minden nem történt, pár túlélő kaméleon még püttyögött egy kicsit, a szalamandrák hozták amit kell a driádokon. És eztán jött a hősi közelharc, ahol hatalmas egységek csaptak össze: a terradonok irtottak, majd nehogy egy üldözés során belefussanak az íjászok mögött éppenhogy kilógó treekinekbe, ezért a megfutamodást választottam (hit-and-run attack) - balszerencsémre, mert siekrült egy óriásit dobnom, és a repülő lényeim két miliméterrel beértek a délkeleti erdőbe, és putty - megsemmisültek. Utálom a hülye warhammer szabályokat.
A szkink-útörző összeütközés mókásan nézett ki, ahogy a két skirmish osztag felállt 1-1 sorban. A szkinkek persze nem remekeltek, el is futottak. Az útörzők ugyan maradtak, de a játékra már nem voltak hatással 1-2 szaurusz leölésén kívül, mert a domb mögött sunnyogó pap lemágiázta a maradékot a következő körben, ezért nem fogok már rájuk kitérni a későbbiekben.
Lycan második körében nyomult előre és tökéletes pozícióba helyezkedett a Szaurusz blokk előtt: balról az örökké való őrök, szemből a treekinek és jobbról egy nagy osztag driád. Ha ez az üllő-kalapács-harapófogó összecsattan a következő körben, akkor bizony nekem lőttek, és hát meg kell valljam, kétségbe is este mert láttam elveszni a csatát.
A mágia fázis hatákony volt, pár varázslatot nem tudtam megfékezni rossz kockajárásomnak köszönhetően, így a driádok már terrort okoztak és jópár szkink is elhullott. Itt egy kicsit rágyúrtam a pszichológiára, hagytam Lycant megörülni a Terrort okozó driádoknak, és úgy csináltam, mintha ez engem nagyon zavart volna, hiszen tudtam, hogy a szauruszokat a legkevésbé sem érdekli se a félelem se a túlerő se semmi. A lövési fázisban lenyilazták a maradék kaméleont is, és még pár szauruszt, közelharc nem volt, és jött az én harmadik köröm, avagy a Nagy Kitörés.
Elsőnek is, segítségemre volt a pontosan erre az esetekre előkészített Cold One lovasság a jó öreg mozgatós zászlóval, akiket is odatoltam 1 inchre az Eternal Guardok oldalába. Másodszor, a jobb oldalra áttolt szkink osztag öngyilkos rohamra indult a Terrort okozó Driádokba, hogy elcsaklja őket onnan. Harmadszor, és itt most vagy mázlim volt vagy Lycan nem figyelt oda eléggé, a Szauruszok rohamtávjában benne volt a Treekin osztag: meg is rohamoztam őket, hiszen ha ők rohantak volna, akkor az sokkal halálosabb lett volna számomra. Így kerültem ki nagy megnyugvásomra a halálos szorításból, amely majdnem a vesztem okozta.
Mindezek mellett úgy döntötttem, hogy a szalamandrákkal jobban járok, ha megorhanom az északi Driád osztagot, mint hogy fújoassam őket. A mágiafázisban a Slann sajnos sok mindent nem látott, amire varázsolni tudott volna, de sikerült kihasználnom, hogy arra is tudnak a Slann-ek varázsolni, amit a szkinkek látnak - így sikerült a kis varázslónőt eltűntetnem és egy sebet vinnem a Lordba. A lövési fázisomban nem történt semmi, és a közelharcok során sikerült megfuttatnom a Treekineket sok sok seb kiosztása után. A hősi halálba küldött szkink osztag hősi halált halt illetve futott, és sajnos a driádok maradtak a helyükön. A Cold One lovasság is helyt állt magáért, de sajnos a BSB-s osztagot igen nehéz megfuttatni, plusz említettem, hogy a generális fel volt szerelve minden jó dologgal, például First Strike-os amulettel, ami később igencsak megkeserítette az életemet.
Lycan harmadik körében hátbatámadta a driádokkal a Szaurusz blokkot, amitől igencsk megijedtem, de szerencsémre a 3+ -os páncélmentő és a T4 nagy segítségemre volt a túlélésben, így megnyertem a közelharcot és meg tudtam foldulni - ami azt eredményzte, hogy őbékasága már rálátott mindenre - aminek sok haszna nem volt, mert az összes túlélő elf osztag közelharcban volt.
A hátralévő 2-3 kört innentől már röviden összefoglalnám: a driádok kitartottak, mert Lycan valami hihetetlen módon dobálta folyamatosan az ötöket-négyeket-hármakat törésteszre, így a játék utolsó körében is közelharcban állt a szaurusz blokkom.
Az örökkévaló őrök a két hőssel szép lassan bedarálták a Cold One osztagomat, levágták őket mind egy szálig, így köpőcsövekkel, szalamandrafújással és repkedő varázslövedékekkel végül le tudtam szedni az egész osztagot, egyedül a Generális élte túl az ütközetet.
Summa summarum: nem vagyok meggyőződve arról, hogy az 1000 pontnyi mágia behozza-e az árát, talán pszichológiai szerepe nagyobb, amikor az ember látja figurái elhullását úgy, hogy nem tud ellene mit csinálni. Mindenesetre imádok varázsolni, egyik kedvenc modellem a Slann, és szívemhez legközelebb álló sereg a Lizardmen, így sokszor fogok még ilyen sereggel játszani...
Utolsó kommentek